Kérdések és válaszok

A termékek ragasztási erősségükben, hőállóságukban, terhelhetőségükben és tapadási súrlódásukban különböznek. Ezeknek az különbözősége adja meg a választ arra, hogy milyen esetben melyiket fogják alkalmazni. A festéshez használt festőszalagok magas hőállásuk van és maradék nélkül eltávolíthatóak. Szigeteléshez a szalagnak szilárdnak kell lenni és nem szabad hogy nyúljon. A ragasztóknak a papír iparban nagyon erősnek kell lenniük.

A ragasztószalagok nem vonják be ragasztószerrel, hanem inkább ragasztóval. A ragasztószerrel ellentétben, amelyet még folyékony állapotban használnak s kémiai reakcióknak köszönhetően keményedik meg, a ragasztó álladóan ragad s így könnyű használni. Egy ujjal is könnyedén ragaszthatunk, ha ragasztószalagot használunk.

Az öntapadó ragasztókban több réteg található. A ragasztó egy tartóanyaghoz kötött, amely lehet műanyag, papír vagy más anyag. Ez segíti a tartást.

Organikus polimerek sorozata és kémiai összetétele, amely összeillő és tartozó molekulákból áll, okozhat állandó ragadási felületet. Ilyenek lehet akár a természetes gumi is. A makromolekulának elég hosszúnak kell, mint egy spagetti füzérnek, hogy összeragadjanak. Ebből fakad a belső kohézió, a ragasztáshoz. A hosszú molekulákat összekötő pontok nyújthatók, s ebből adódik, hogy ragasztó könnyen ragad. Vannak olyan anyagok melyek könnyebben ragadnak másokhoz egyéb kémiai anyagok kell adni, hogy biztos ragasztást adjanak.

Annak érdekében, hogy ragasztás megfelelően történjen, a hátlapnak hozzáillően kell illeszkedni. A hátlapot megtisztítják, megerősítik és fizikai folyamatokon keresztül teszik képessé ragasztásra; pl a felülten a molekula rétegeket besűrítik.

1882 óta, amikor Paul Beiersdorf megkapta a ragasztószalagok elkészítéséhez szükséges szabadalmat, a természetes gumi elsődleges nyersanyagként jelent meg a szalagban. Gyanta hozzáadásával egy igen gazdaságos termék érhető el, nagyon erős ragasztó képességgel. Természetes gumiból készült ragasztókat a festőszalag illetve a csomagolószalagok csoportjában található leginkább.
Akrilát gyanta a nyersanyagok egy másik csoportja. 1960-as évek óta használják fel, olyan ragasztásoknál, melyek hosszabb időre illetve külső területen történnek. A polimereket könnyebb alapjaira szét szedni, s úgy összetenni hogy speciális jellemzőkkel bírjanak utólag. Másik fontos megemlítendő tulajdonság a hőállásuk és a fénnyel szembeni ellenállás.